By szerkeszto
Régen, amikor Márk még kisgyerek volt, az anyukája minden este kiültette a hintára. Az udvaron állt, a ház oldalához rögzítve, ahol a nap folyamán a kisgyerek is játszott, de amikor az este beesteledett, és a csillagok előbukkantak az égen, az anyuka és Márk üldögéltek rajta.
Az anyuka mesélt a kisfiúnak az élet dolgairól, az ő történeteiről, és arról, milyen csodálatos dolgok várnak rá az életben. Márk a hinta ringatására figyelt, és az anyuka szavaira fülelt.
Ahogy Márk nőtt, és kamasz lett, kezdett elfeledkezni a hintáról. A tanulás, a barátok és az érdekek elfoglalták az idejét, és az anyukájával eltöltött idő is kevesebb lett. Azonban, amikor a nehéz pillanatok jöttek, és az élet nem volt olyan könnyű, mint azt remélte, Márk visszatért a játékszerhez. Az anyuka továbbra is ott ült mellette, és mesélt neki a boldog pillanatokról, és arról, hogyan tudja Márk talpra állni a nehézségekkel szemben.
Amikor Márk felnőtt, az anyukája elhunyt, és a hinta megsérült. Márk elhatározta, hogy megjavítja azt, és az udvar egyik legjobb helyére helyezi, hogy emlékeztesse az édesanyjára, és azokra az éjszakákra, amikor az anyuka és ő ültek rajta. A javítás után Márk általában este leült a hintára, és csak figyelte a körülötte lévő világot. Az éjszakai égbolt ragyogása, a friss levegő, a csillagok ragyogása az égen, mind arra emlékeztette, hogy az élet gyönyörű, és hogy fontos időt szakítani a pillanatokra.
Márk hamarosan megtanulta, hogy a hinta használata nem csak egy szórakoztató tevékenység, hanem egy lehetőség arra, hogy megpihenjünk, elgondolkodjunk és visszatérjünk a saját magunkhoz. Ez a játék segített neki elengedni a stresszt és a gondokat, és megnyugtatta a lelkét. Olyan volt, mint egy kis menedékhely, ahol visszavonulhatott az élet nagy zajából, és csak magára figyelhetett.
Az évek során Márk rengeteget időzött a hintán, és észrevétlenül az udvar kedvenc helyévé vált. Gyakran odalátogattak a szomszédok is, hogy kipróbálják, és sokaknak a játékszer emlékeztette őket a saját gyermekkorukra.
Egy nap, amikor Márk már idős ember volt, az unokái meglátogatták őt. A kicsik azonnal megszerették a hintát, és rengeteg időt töltöttek rajta, csakúgy, mint ahogy Márk tette azt egykoron. Az unokák a nyüzsgő élettel, a sok játékkal és tevékenységgel szinte alig pihentek, de amikor a nap lement, és az éjszakai csendben ültek rajta, Márk mesélt nekik az édesanyjáról, az élet nagy dolgairól, és arról, hogy milyen fontos az időt jól használni.
